|
|
|
2006-12-01 14:47:09, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
A Terror Hazája
2006. október 23.-a újabb dátum a magyarság tragikus sorstörténetében, az egyébként rövid életű nemzeti ünnep ekkor változott feketebetűs nappá.
A hetek óta két szálon futó események végkifejletében a hatalom túlkapásaival kimutatta valódi természetét, hogy képes titkos paranccsal nyílt erőszak alkalmazására, a szólásszabadság, a gyülekezési szabadság és az ellenállási jog semmibevételére is.
Az egyik oldalon a pénzvilággal szövetkezett hatalom milliárdos költségvetéssel készült a saját felmagasztalására, melyből éppen a kor szellemisége és 1956 valódi, soha nem teljesült céljainak megvalósítása maradt ki.
Eközben magyarságmentő szellemi forradalom alakult, mely fővárosi és vidéki köztéri gyülekezetekben egyre erősödő formában öltött testet, és csúcspontját, a nemzeti egységet éppen október 23-án, a Corvin közben érte el.
A szemtanúk vallomásainak rögzítése azért szükséges, hogy az események leírása soha ne mehessen át kései, átszínezett emlékirattá.
A feszültséggel terhelt, de mégis nemzeti ünnepként induló napot a magyar szabadság ünnepének is nevezték, pedig legóvatosabb megfogalmazásban is csupán a magyar szabadságvágy kifejezéséről lehetett szó.
Ez az írás a kezdet és a vég, a Corvin köz és a Dózsa György út eseményeinek tárgyszerű krónikája, néhány összefüggés feltárásával.
A Corvin köz és környéke alkalmas díszlet volt ahhoz a performance-hoz, ahol az utcán tank, régi autók, kisbusz állomásozott, a sarkon kuplé zengett. Minden művi, álromantikával telített '56-os hangulatkép.
Most az ágyúcsövön csüngő gyerekekkel feledtették azt, hogy a forradalom idején még a felnőtt is bújt előle.
Az akkori utcaképnek legalább 3 eleme hiányzott: nem volt feltört utcakő, halottak, koporsók, friss sírok a köztereken és nem voltak akasztott ÁVH-sok sem.
Minden szalonképessé formálva, a háttér azonban a lepusztult, málló vakolatú józsefvárosi házakkal valódi volt, némelyikén még az eredeti golyónyomokkal.
A sétálók között pedig igazi operettfigura tűnt fel, egy ,,de genere" Habsburg (H. György), akinek már csak életkora miatt sincs semmi köze a magyar szabadságharchoz, sem pedig családjának a magyar történelem dicsőséges oldalához.
Aki felismerte, alázatosan kért tőle névaláírást, amit a (volt) királyi fenség boldog mosollyal nyugtázott.
A József körúton nosztalgia-villamos járt, '56-os képekkel és felirattal, belőle Németh Lehel hangján a kádári korszak slágerei szóltak.
Az idősebbek még emlékeznek a ,,Micsoda nagyszerű dolog" kezdetűre és a korszak szupergiccsére, a ,,Reszket a hold"-ra.
A maiak már azt sem veszik észre, hogy az egykor fülbemászó dallamoknak semmi köze a forradalomhoz, hanem éppen a kádári megtorlás, a gulyáskommunizmus, a legszelídebb barakk, andalító, gondolatelfedő termékei.
Habsburg György maga is beállt a Corvin közi megemlékezők első csoportjába, akik az ,,Igazolt Magyar Szabadságharcos Világszövetség" nevében szóltak.
Leleplezték a forradalom két újabb emléktábláját, az egyiken a Nagy Imre csoport mártírjai, a másikon Iván Kovács László nevével.
A Világszövetség elnöke Bocskai T. József igazi arcát azzal ismerhettük meg, hogy este a Dózsa György úti emlékmű avatásánál megjelenésével közösséget vállalt a jelen diktatúra képviselőivel.
Itt most az '56-os forradalom egységéről beszélt, ahol (az alábbi sorrendben) összeölelkezett egymással zsidó, cigány, sváb és magyar.
Majd ünnepélyes keretek között a Magyar Néphadsereg részére a Pálinkás Pallavicini Antal nevével jelzett zászlót nyújtotta át.
Ezt a Honvédelmi Minisztérium képviselője azzal a beszéddel köszönte meg, hogy a mai hadsereg új katonai kultúrát szolgál, nevezetesen az itthoni katasztrófavédelmet és szükség esetén külhoni missziót teljesít.
Ez alapvetően szemben áll azzal az 1848-as követeléssel, mely szerint katonáinkat ne vigyék külföldre stb., miként a Honvédelmi Minisztérium sem a hon védelmét, hanem operetthadseregként valami egészen mást szolgál, ennek díszlete lehet a most kapott Pallavicini zászló.
Beszélt Jánosi Katalin, Nagy Imre unokája, aki mostani és korábbi nyilatkozatával is történelmi tudatlanságát bizonyította.
Arra a kérdésre, hogy Nagy Imre kommunista volt-e, természetesen igen a válasz, de az unoka a kommunizmus bukása után tudatlanul is a posztkommunizmus megerősödését szolgálja.
Nem különben tette ezt korábban Nagy Imre lánya (Jánosiné Nagy Erzsébet), amikor mindenki megdöbbenésére Horn Gyulával koszorúzott.
Az első megemlékezések után a József körúton rendezett sorokban nemzetiszín és Árpád-sávos zászlót lengetve hatalmas tömeg tűnt fel, rendőri kísérettel, ahol a helyszínen is megerősített járőrszolgálat volt és fentről is az egész nap folyamán kék helikopterekből kémlelték a terepet.
A tömeg az előző nap éjszakáján a Kossuth térről kitelepítetteket képviselte, akik immár 33 napja követelték a miniszterelnök távozását.
E tiltakozás, a számos nagyváros főterein zajló eseményekkel együtt eredménytelennek bizonyult.
Most zengett a körút a követelésüktől (,,Gyurcsány takarodj!"), a menethez motorosok is csatlakoztak, majd a Corvin közbe vonultak.
Rendbontás nem történt.
Az érkezőket, mint igaz magyarokat Pitti Katalin lelkes szózattal és énekkel üdvözölte.
A művészet ereje mindenkire hatott.
A várakozásra azért volt szükség, mert a Kossuth tériek petíciót készültek felolvasni az előző napi rendőri kihágásokról, csalárd kitelepítésükről, melynek megfogalmazására várni kellett.
A petíció elhangzása után kiáltásokkal kezdték követelni a tömegnek a Kossuth térre vonulását, végül a hatalmas tömeg mégis együtt hallgatta a következő `56-os világszövetség, köztük Wittner Mária megemlékezését.
Ekkor már szó esett az ország szégyenéről, amint a köztársaság elnöke a nép teljes félreállításával, a külföldi delegációkkal ünnepel, miközben a tömeg Gyurcsány távozást követeli.
Az Ország Házát demokratikusnak csúfolt választással bitorló, bársonyszékes, vörös elit ünnepeltette magát koronás fők és miniszterelnökök jelenlétében.
Ilyen volt a magyar népfelkelés 50. évfordulójának ünnepe, a nép kizárásával, ahol a néptelen Kossuth téren paravánok között túlbiztosított rendőri felügyelettel érkeztek, majd lakomáztak a kiválasztottak.
A korábban csőcseléknek tulajdonított zavargásokról pedig a miniszterelnök a nemzetbiztonsági kabinet ülése után a következőket mondta:
,,Ez egy kisebbség agressziója, amit a többséggel szemben követ el, és a magyar rendőrség helyesen teszi, ha védi a többség jogát".
Nem első eset a történelemben, hogy a kisebbség és a többség fogalmát felcserélve használják.
A Corvin közben is elhangzott, hogy az ország lakosságának mintegy 65 százaléka követeli Gyurcsány távozását, a maradék pedig hallgat vagy megtévesztett.
A Corvin közi beszédek idején a lengyelországi Poznan zászlóival, hangos ünneplés közepette küldöttség érkezett. Az ekkorra már felforrósodott hangulatban újabb felhívás hangzott: Mindenki a Kossuth térre!
Itt valósult meg, eddig legnagyobb rendben az az egység, melyben jelen voltak igaz magyarok, lengyelek, külföldről érkezett `56-osok csoportjai, de érkeztek már a fél négyes MIÉP gyűlésre is.
A közelben (az Astoriánál) pedig a Fidesz emberei gyülekeztek.
Történelmi pillanatok voltak, egységben lehetett volna képviselni az elmúlt hetek követeléseit.
Nem így történt.
Mindenki a saját útját járta, ünnepelni akart, ahelyett hogy a követelések élére állt volna.
A vezetők saját forgatókönyvükhöz ragaszkodtak, aminek csúcsa volt, hogy az Orbán beszéd idején már lőttek is.
És ezután elszabadult a pokol, így lett a fővárosból a terror hazája.
Képeiből máris kiállítást lehetne rendezni a Terror Házában.
Az eddigi hivatalos tudósítások a zártkörű állami ünnepségekről szóltak, a Corvin köz és az egyéb helyszínek eseményei a háttérben maradtak.
A megtorlás híre és képei hamarosan adásba kerültek, további elemzésük hosszabb időt vesz igénybe.
A tömegek terelése, gettósítása azonban szigorú terv szerint történt.
Miközben az EMKE, az Astoria, és a Parlament környékén rendőri túlbuzgósággal folyt az emberek beszorítása, a Városliget szélén újabb esemény készülődött.
Az ország népe elé akkor került tiszta kép, amikor a hivatalos állami program zárásaként 19 óra 56 perckor Kosáry Domokos beszédével a Dózsa György úton megtörtént az igazi `56-osok által soha nem óhajtott emlékmű, a ,,dollárpiramis", a ,,rozsdatemető" avatása.
Nem is akadt közjogi méltóság, aki felavatta volna, a miniszterelnök nyilvános közszereplése pedig érthető okok miatt nem volt kívánatos.
Így került a sor a matuzsálemi korú Kosáryra, a magyar történetírás Brezsnyevére, aki a Horthy-korszak ösztöndíjával tanult, kiszolgálta a Rákosi és Kádár korszakot, hogy a posztkommunizmus idején a rendszert nem váltás bizonyítékaként most a diktatúra jelképét avassa fel.
A kizárt nép a háttérből hangos tiltakozással kísérte a szertartást.
A hivatalos forgatókönyv fényes külsőségei között ennyi lehetőség jutott a szabad véleménynyilvánításra.
A Dózsa György út ezen része pedig átneveztetett '56-osok terének.
A forradalom és szabadság emlékműve helyett háromszorosan is a kommunizmus mementói állnak itt, melyek időrendben Rákosi, Medgyessy és Gyurcsány korának ,,dicsőség"-ét hirdetik.
Nevezetesen: jobb szélen az emléktábla Rákosi nevével mutatja a lerombolt Regnum Mariánum helyét;
balról áll az ország uniós csatlakozásakor Medgyessy által avatott óriás homokóra, az ,,időkerék"; közöttük pedig a diktatúra emlékműve, a hatalmas vas és beton piramis.
A kommunizmus bebetonozva.
2006. október 24.
Dr. Nagy Attila
Orvos, közíró
***************
Szabadon továbbadható, terjeszthető, közölhető, honlapra tehető.
Dr. Nagy Attila
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: megfogalmazására, kitelepítetteket, megfogalmazásban, eredménytelennek, miniszterelnökök, nemzetbiztonsági, posztkommunizmus, félreállításával, sorstörténetében, szabadságharchoz, végkifejletében, szabadságharcos, összeölelkezett, nyilatkozatával, gyülekezetekben, költségvetéssel, semmibevételére, szólásszabadság, demokratikusnak, bizonyítékaként, csatlakozásakor, megemlékezését, világszövetség, golyónyomokkal, megjelenésével, megdöbbenésére, megemlékezések, évfordulójának, kiválasztottak, miniszterelnök, felforrósodott, lengyelországi, kitelepítésükr, szupergiccsére, túlbiztosított, túlbuzgósággal, magyarság tragikus, egyébként rövid, hatalom túlkapásaival, gyülekezési szabadság, egyik oldalon, pénzvilággal szövetkezett, saját felmagasztalására, nemzeti egységet, szemtanúk vallomásainak, események leírása, feszültséggel terhelt, magyar szabadság, magyar szabadságvágy, utcán tank, sarkon kuplé, ágyúcsövön csüngõ, Terror Hazája, Dózsa György, Németh Lehel, Habsburg György, Igazolt Magyar Szabadságharcos Világszövetség”, Nagy Imre, Iván Kovács László, Bocskai, Magyar Néphadsereg, Pálinkás Pallavicini Antal, Honvédelmi Minisztérium, Beszélt Jánosi Katalin, Jánosiné Nagy Erzsébet, Horn Gyulával, Pitti Katalin, Wittner Mária, Ország Házát, Terror Házában, Kosáry Domokos, Regnum Mariánum, Nagy Attila,
|
|
|
|
|
|
| magyarság tragikus, egyébként rövid, hatalom túlkapásaival, gyülekezési szabadság, egyik oldalon, pénzvilággal szövetkezett, saját felmagasztalására, nemzeti egységet, szemtanúk vallomásainak, események leírása, feszültséggel terhelt, magyar szabadság, magyar szabadságvágy, utcán tank, sarkon kuplé, ágyúcsövön csüngõ, forradalom idején, akkori utcaképnek, háttér azonban, eredeti golyónyomokkal, sétálók között, magyar szabadságharchoz, magyar történelem, kádári korszak, korszak szupergiccsére, egykor fülbemászó, kádári megtorlás, legszelídebb barakk, másikon Iván, jelen diktatúra, alábbi sorrendben, beszéddel köszönte, 1848-as követeléssel, most kapott, kommunizmus bukása, posztkommunizmus megerõ, miniszterelnök távozását, számos nagyváros, menethez motorosok, várakozásra azért, petíció elhangzása, hatalmas tömeg, ország szégyenérõ, köztársaság elnöke, külföldi delegációkkal, tömeg Gyurcsány, magyar népfelkelés, néptelen Kossuth, korábban csõ, nemzetbiztonsági kabinet, kisebbség agressziója, többséggel szemben, magyar rendõ, többség jogát”, többség fogalmát, ország lakosságának, maradék pedig, lengyelországi Poznan, elmúlt hetek, saját útját, követelések élére, terror hazája, eddigi hivatalos, egyéb helyszínek, háttérben maradtak, megtorlás híre, tömegek terelése, emberek beszorítása, ország népe, hivatalos állami, igazi `56-osok, miniszterelnök nyilvános, matuzsálemi korú, magyar történetírás, posztkommunizmus idején, diktatúra jelképét, hivatalos forgatókönyv, kommunizmus mementói, emléktábla Rákosi, lerombolt Regnum, ország uniós, diktatúra emlékmû, kommunizmus bebetonozva, megfogalmazására, kitelepítetteket, megfogalmazásban, eredménytelennek, miniszterelnökök, nemzetbiztonsági, posztkommunizmus, félreállításával, sorstörténetében, szabadságharchoz, végkifejletében, szabadságharcos, összeölelkezett, nyilatkozatával, gyülekezetekben, költségvetéssel, semmibevételére, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1349
- e Hét: 6857
- e Hónap: 15461
- e Év: 51402
|
|
|
Offline
